Sopronról

Letölthető kiadvány Sopronról  (PDF)


Múlt és jelen – a fiatalok városa


Milyen is ez a határ menti kisváros, az ország legősibb „ékszervárosa”? Sopron mágikus hely. Magához vonz és nem ereszt. Aki akár csak egyszer is járt e kisvárosban, az visszavágyik ebbe az újabb és újabb felfedezésre váró „kincsesbányába”. Sopron látnivalói kézről kézre adják az idegent, mint rokonság a kedves vendéget.  Nem nehéz itt érdekességeket találni.
Mégis, a letűnt idők emlékei között járva, egy avítt skanzen helyett modern, gazdag kultúrájú, élénk művészeti élettel áthatott fesztiválvárosban érezheti magát az ember. Sopron él és lüktet. A csendes, elvonulásra, mélázásra ösztönző belvárosi félhomálytól néhány utcányira a nyüzsgő fiatalság vidámsága és életszeretete csivitel. Az iskola- és egyetemváros több ezernyi diákja évről évre fiatalos lendülettel vértezi fel az évezredes városfalakat. Frissesség, erő és energia árad a várost övező Soproni-hegység erdeinek zöldjéből, tiszta alpesi levegőjéből is. Nem véletlenül emlegetik Sopront a „zöld városként”.

Az erdős hegyek a város szinte valamennyi utcájába betekintenek, az árnyas, virágos utcák, terek, parkok pedig vendégmarasztaló környezetet teremtve csalogatják a vendégeket. 2009-ben Sopron lett a Virágos Magyarország verseny győztese, a 2010-es európai megmérettetésen pedig ezüstérmet nyert.

 

Sopron város története


Sopron Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A város a Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében fekszik.
A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek: Sopron a „kékfrankos fővárosa”. A város területe 16.906 hektár, lakóinak száma 57.210 fő.

Újkőkori, réz- és bronzkori leletek tanúsága szerint a terület az őskor óta lakott. Az észak-déli borostyánkőút és az ősi kelet-nyugati irányú távolsági útvonal metszésében a római korban egy Scarbantia nevű város állt. Fóruma a mai Fő tér helyén volt. A népvándorlás korában az egykor virágzó Scarbantia élettelen romvárossá vált, új település csak a honfoglalás után jött létre itt.

A IX –XI. század környékén a régi római városfalat kiegészítették és felépült a vár is. Ekkor kapta magyar nevét, Suprun nevű ispánjáról. A helyet 1153-ban már fontos várként említik. A vár köré szerveződő település a XIIII. században fejlődött várossá. Ennek jogi dokumentuma, a városi kiváltságokat tartalmazó szabadalomlevél a cseh-magyar háború idején született. 1273-ban II. Ottokár cseh király árulás következtében elfoglalta a várat. Annak ellenére, hogy Ottokár túszként magával vitte a város előkelőinek gyermekeit, Sopron 1277-ben megnyitotta kapuit IV. László király előtt, akinek így sikerült visszafoglalnia, ezért jutalmul szabad királyi várossá tette. Az oklevél fontos állomása volt a fejlődésnek, melynek eredményeképpen Sopron a XIV. századi Magyarország legfontosabb – ún. tárnoki – városai közé emelkedett.

Növekedését nem gátolták az oszmán háborúk sem. 1529-ben a törökök feldúlták ugyan a várost, ám az nem került török hódoltság alá. A megszállt területekről sokan menekültek Sopronba. A város így lassan a törököktől szabad terület központjává vált, melynek feladata az európai kultúra befogadása és közvetítése volt a három részre szakadt ország felé. Jelentőségét jelzi, hogy 1553-ban, 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben országgyűlést is tartottak itt. Sopron e mellett a reformáció magyarországi terjedésének egyik központjává is vált. 1557-ben már evangélikus líceum működött a városban, melynek szellemi kisugárzása a Dunántúl egészére kiterjedt. E szellemi erőt testesítette meg a város tudós polgármestere, Lackner Kristóf, aki 1604-ben megalakította az első magyar tudós társaságot. Sopron határ menti helyzetéből azonban nem csupán előnyök származtak. Bocskai hadai 1605-ben feldúlták a várost. A következő évtizedekben ezért a soproniak még jobban megerősítették városukat, új bástyák és városfalak épültek. A Rákóczi-szabadságharcot a város nem támogatta.

1676-ban hatalmas tűzvész pusztított Sopronban, amelyben a város nagyobb része leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, alakult ki a mai belváros és építették újjá a Tűztornyot is. A nagyjából egységesen barokk arculat nemcsak külsőségeiben tette újjá a várost. Életmód és kultúra terén a városépítészethez hasonlóan sokat lépett előre a XVIII. század idején.

A következő században a magyar reformkor eredményei, és a korszak politikusi nagyságai segítették a továbblépést. A nagycenki birtokos, gróf Széchenyi István ösztönzésére épült meg a Dunántúl első vasútja, amely Sopront Bécsújhellyel és Béccsel kötötte össze. Mivel közel van a határhoz, a szabadságharcban Sopront korán megszállták az osztrák hadak. A szabadságharc után a város a Dunántúl egészére kiterjedő igazgatási hatáskörrel rendelkezett. Az ide települő adminisztráció is hozzájárult, ahhoz a fejlődéshez, mely a dualizmus korában hatalmas lendületet kapott és a millennium idején teljesedett ki. Sopron szépen fejlődött egészen a XX. század elejéig, bár – más nyugat-dunántúli városokhoz képest – fejlődése lelassult és gazdasági súlya csökkent.

1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A soproniak Magyarország mellett döntöttek, ekkortól hívják „a leghűségesebb városnak” (Civitas fidelissima). A szavazás napja, december 14-e – a Hűség Napja – azóta is Sopron és Magyarország ünnepe. A határok meghúzása, megyéje egy részének elvesztése komoly bajt jelentett a városnak, melyet azonban enyhített a selmecbányai akadémiai Sopronba költöztetése, és a két háború közötti korszak kiváló várospolitikája. Utóbbit Sopronyi-Thurner Mihály, a népszavazás magyar sikeréért legtöbbet tevő polgármester irányította, 1918-tól 1941-ig.

A város és polgársága sokat szenvedett a II. világháborúban, 1944-45-ben több légitámadás is érte. A háború 1945. április 1-jén ért véget a városban és környékén. A háborút követően több kényszerintézkedés sújtotta Sopront. Német lakosságának jelentős részét kitelepítették. A vasfüggöny szomszédságában elkerülték a fejlesztések. 1950-ben elvesztette megyeszékhelyi rangját. Sopron kistérségi szerepkörét először járási székhelyként élte meg, majd ezek megszűnte után az egykori járásától kiterjedésben nem sokkal különböző, mintegy 40 település számára a középfokú ellátás központja lett.

Sopron és környéke – történelme során – több, egymást váltó, virágzó és hanyatló korszakot élt meg. A különböző korokban más- és másfajta gazdasági tevékenységek játszottak meghatározó szerepet. Sopron a XVI. században az ország egyik legnagyobb szarvasmarhapiaca és a német tartományokba irányuló borkereskedelem központja volt. A XVIII. században bekapcsolódott a Bécs és környéke felé irányuló gabonakereskedelembe, s egyúttal a sertéskereskedelem egyik fő központjává vált. A kereskedelem egészen a XIX. század közepéig virágzott. Az I. világháború után súlyos gazdasági helyzetéből a város a turisztikai és az üdülési lehetőségekkel, valamint a textiliparával talált kiutat.

A „vasfüggöny” Sopront és környékét nemcsak Ausztriától, de az ország vidékeitől is elkülönítette. Az elszigeteltség csak a ’70-es években kezdett oldódni. Bár a II. világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki, a város barokk arculatát sikerült megőrizni. A 60-as,70-es években a városban igen jelentős műemlékvédelmi munkálatok folytak, s a látványos eredmények, az elmúlt századok értékeit megőrző, hagyományápoló törekvésekért a város méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét. Sopron ma is a műemlékek városaként él a köztudatban. Budapest után az ország műemlékekben második leggazdagabb városa. A város jelképének tekinthető Tűztorony, a hangulatos Fő tér a barokk Szentháromság-szoborral, a Kecske templom, a Stornóház, Tábornok ház és a Fabricius ház – mind-mind az elmúlt évszázadok kiemelkedő építészeti remekei – és ez még csak töredéke a város műemléki értékeinek.

Sopron 1991-ben megyei jogú városi rangot kapott. E kiemelt „szerepkörnek” megfelelően a városi ellátások köre rendkívül széles. A nevelés-oktatási feladatokat az önkormányzat 5 bölcsőde, 14 óvoda, illetve tagóvoda, 6 általános iskola, és 6 középiskola fenntartásával látja el. Az oktatási intézményi ellátás sokszínűségét jelenti, hogy az önkormányzati intézmények mellett más fenntartók is működtetnek intézményeket, így a Nyugat-magyarországi Egyetem 2 gyakorló- oktató óvodát, 1 gyakorló szakközépiskolát, az evangélikus és katolikus egyházak 1 óvodát, 2 általános iskolát és három középiskolát. Országos beiskolázású a minisztériumi fenntartással működő Kertészeti Szakképző Iskola. A városban két magánóvoda is működik. A soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetemen Sopronban négy (erdészeti és faipari-, közgazdasági-, művészeti- és pedagógiai-) karon oktatnak. A város és 40–50 km-es vonzáskörzetének járó- és fekvőbeteg ellátásában kiemelkedő szerepe van a Soproni Erzsébet Kórháznak, amely egyben a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktatókórháza is. A soproni kórház a közelmúltban elindított egészségügyi reform keretében súlyponti kórház szerepkört kapott, amely hosszútávon biztosítja a magas színvonalú járó- és fekvőbeteg ellátást. A Soproni és Balfi Szanatóriumnak elsősorban a szív- és mozgásszervi betegségekben szenvedők gyógyításában, rehabilitációjában van fontos szerepe.

Sopron kulturális életét mindig a sokszínűség jellemezte. A városban 1991 óta újra működik önálló színházi társulattal a Soproni Petőfi Színház, amely Magyarország második kőszínházaként 1841-ben nyitotta meg kapuit. A „Magyar Művelődés Háza”-ként is ismert Liszt Ferenc Kulturális- és Konferencia Központ a Gyermek- és Ifjúsági Központtal együtt a legváltozatosabb rendezvénysorozatokkal, képzőművészeti és irodalmi értékek bemutatásával, zenei rendezvényekkel, ifjúsági programokkal szolgálja mind a város polgárainak, mind a várost felkeresők kultúra iránti érdeklődését.

Sopron művelődéstörténetében a zenekultúra mindig szilárd, erős út volt, amelyen biztosan gördült tova a „művészet szekere”. A XV. században a toronyzenészeknek jut meghatározó szerep, a XVII. század közepétől a színház zenés darabjait láthatta a közönség, az 1829-ben megalakult Soproni Zeneegyesület a szervezett polgári zenélés legfőbb fóruma lesz. Több híres zeneszerző is vendége volt a városnak: Liszt Ferenc, Goldmark Károly, Bartók Béla és Kodály Zoltán. A 60-as évek hagyományteremtő Soproni Ünnepi Hetek zenei programjai, a 80-as évek első felében induló Soproni Tavaszi Napok változatos zenei műsorokkal, a Fertőrákosi Barlangszínház nyári rendezvényeivel számos turistát csalogatnak a határ közeli városba.

Sopron képzőművészeti életét a szobrászat és a festészet neves művészei reprezentálják. A szobrászat emlékei közül a későbbi időszakokból ismertebbek Izsó-Mátrai Széchenyi szoborműve, Molnár Gyula Rákóczi mellszobra, Kisfaludi Strobl Zsigmond Hűségkapuja, Szakál Ernő Liszt reliefje, Csúcs Ferenc Lackner-szobra. A festők közül a korábbi korokból legjelentősebb Dorfmeister István. Az ő tevékenységének eredménye, hogy Sopron a barokk festészet dunántúli centrumává válhatott. A 19. századforduló évtizedeiben Stornó Ferenc a legismertebb, majd a később kibontakozó alkotók közül a Munkácsy-díjas Horváth Józsefet, Mende Gusztávot, Mühl Aladárt, Sterbenz Károlyt sorolhatjuk a legismertebb soproni festőegyéniségek közé. Az 1977-től kezdődően – kétévente – Országos Érembiennálét rendeznek Sopronban, amelyen soproni éremművészek – Sz. Egyed Emma, Renner Kálmán, Soltra E. Tamás – érmeivel is találkozhatnak az érdeklődők.

Sopron gazdasági életében az 1980-as évek végéig meghatározó szerepe volt a könnyűiparnak, azon belül is a textiliparnak. A nagy múltú textil- és ruhaipari üzemek – Pamutipari Vállalat, Selyemipari Vállalat, Richards Finomposztógyár, a Soproni Ruhagyár és a Ciklámen Ruhaipari Szövetkezet – több ezer soproni és Sopron környéki lakosnak biztosítottak munkát. A textilüzemek mellett évtizedeken keresztül több jelentős vas- és fémipari vállalat működött Sopronban, amelyek közül jelentősebbek: a Vasöntőde, a volt AFIT (Autófelszerelési Vállalat), az ELZETT Zár- és Vasalatgyártó Vállalat. Az 1990-es évek elejétől kezdődő gazdasági átalakulás, az állami vállalatok privatizációja Sopron gazdasági szerkezetét is jelentősen megváltoztatta. A korábbi állami vállalatok a privatizáció következtében gazdasági társaságokká alakultak, részben szétdarabolódtak, tevékenységük átalakult, vagy megszűntek (textilgyárak). A fenti folyamat nem érintette a város gazdasági életében korábban és ma is jelentős Győr-Sopron Ebenfurti Vasút Részvénytársaságot és a Sörgyárat, sőt tovább fejlődtek. A törvényi szabályozás következtében a ’90-es évek elejétől kezdődően sok új, – elsősorban kis- és közepes – vállalkozás jött létre, amelyek között a hagyományos kiskereskedelmi üzletek és vendéglők mellett ma már számos ipari- és szolgáltatási tevékenységet végző vállalkozás működik. Napjainkban, a városban működő vállalkozások száma meghaladja a 8200-at. A gazdasági vállalkozások jelentős része a város két ipari parkjában: a Győri út mellett kialakult DK-i iparterületen és az Arany-hegyi Ipari- és Innovációs Parkban található. Az elmúlt időszakban több multinacionális cég bővítette üzlethálózatát Sopronban. Ezek a kereskedelmi hálózatfejlesztések több száz új munkahelyet teremtettek.

Sopron és térsége közlekedési kapcsolatainak szerepe az elmúlt években, valamint a schengeni határnyitást követően – elsősorban a közúti közlekedés területén egyre fontosabb. A vasúti összeköttetés Győr, illetve Budapest irányába, valamint Ausztria felé kedvező, a város és a térség tömegközlekedését biztosító autóbusz közlekedés megfelelő. A közúti közlekedésben két, az országos közúthálózathoz csatlakozó főútvonal érinti Sopront: a 84-es számú főút a Balaton irányába, míg a 85-ös számú főút a Sopron és Győr közötti településekkel biztosítja a közúti kapcsolatot. A két főút forgalma az elmúlt évtizedben, jelentős mértékben megnőtt, amely mára már – elsősorban a 85. sz. út – a szűk áteresztő kapacitáson kívül a közlekedés biztonságát is kedvezőtlenül érinti. Az egyre növekvő gépjármű forgalom biztonságos levezetését, a közlekedés gyorsítását szolgálja a Pereszteg – Sopron között tervezett, a várost elkerülő gyorsforgalmi út megépítése. Sopron közúthálózata – az elmúlt évek útkorszerűsítései ellenére – sem az utak műszaki állapota, sem az egyes városrészek közötti közlekedési kapcsolat szempontjából nem megfelelő. Főként a város bevezető útja, a Győri út és a Csengery utca személy- és tehergépjármű forgalma sokszorozódott meg az elmúlt években. A közúti kereszteződések forgalmát a közelmúltban épített körforgalmak viszonylag gyorsan levezetik, azonban az északi- és nyugati városrészekkel az összeköttetés nincs megoldva (Jereván lakótelep – Somfalvi út – Ágfalvi út). Nehezíti az egyes városrészek közötti zavartalan áthaladást a vasútvonal, pontosabban a vasút és a közúti kereszteződés kiépítettségének hiánya, pl. a Kőszegi úton. E probléma megoldására a város – a GySEV Zrt-vel együtt – már eredményes uniós pályázattal rendelkezik. A közlekedés helyzete – utak állapota, parkolási lehetőségek – jelentős hatással van a város idegenforgalmára, a turizmus fejlődésére is.

A város gazdag műemlékekben, látnivalókban; kulturális és zenei rendezvényei az országhatárokon kívül is ismertek. A város szállodái, panziói, a vendéglátás sokszínű kínálata a bel- és külföldi turisták igényeit jó színvonalon elégítik ki. A határon átvezető utak megnyitása nemcsak a város, hanem a magyar-osztrák határ menti „kerékpár-turizmus” fejlődését is szolgálja a Sopron-Ágfalva, Sopron-Fertőrákos, és a Fertő-menti települések között kiépült kerékpárutak. Az elkövetkező években, a konferenciaturizmusban rejlő, eddig még ki nem aknázott lehetőségekkel és az ehhez szükséges feltételek megteremtésével tovább növekedhet Sopron vonzereje.

 

Sopron Megyei Jogú Város Címere


Sopron címere

 

A hegyes talpú, vörös címerpajzson két ezüstszínű kör között fut körbe a felül szintén ezüstszínű máltai kereszttel elválasztott felirat: “SOPRON CIVITAS FIDELISSIMA” . A köriraton belül öt csúcsíves ablakkal és öt orommal ellátott várfal jelenik meg, amelyből három torony emelkedik ki. A két szélső torony egy-egy ablakkal és három orommal van ellátva. A pajzs felső sarkaiban jobbról aranyszínű koronás női fej, balról aranyszínű szakállas férfi fej van, a háttérben kereszttel, mindkét fejet dicsfény övezi. A pajzsban aranyszínű olajág.

 

Történelmi jogon újította meg Sopron Város Önkormányzata címerét 1990-ben. A Megyei Jogú Város képviselő testülete, az egykori szabad Magyarország királya által 1340-ben adományozott címerpecsét mellett voksolt. Az 1340. évi címerpecsét “korszerűsítése” csupán a körirat módosításában jutott kifejezésre, amely a címer lényegét nem érintette.

A címer motívumait számos szakember és nem szakember próbálta meg értelmezni, magyarázni. Így Sopron város címerében a háromtornyos várfal az öt gótikus ablakkal, megjeleníti a középkori várat, a falakkal védett, erődítmény jellegű várost.

A bástyafal a jogos önvédelmet jelképezi. Egyesek szerint “csúcsíves ablakok” az építészet és az emberi lélek felefelé törekvésének a középkori csodás egységét jelentik, míg mások értelmezésében “a csúcsíves stílus azt fejezi ki, hogy a kor építészeinek sikerült megtalálniuk azt a statikai megoldást, amellyel a födémek roppant súlyának terheit a gyámpillérekre tudták átvinni”.

A “SOPRON CIVITAS FIDELISSIMA” körirat jelentése: “SOPRON A LEGHŰSÉGESEBB VÁROS”. E címet az 1921-ben megtartott népszavazás emlékére hűségéért kapta a város.

“A Patrona Hungariae egyik ritka ábrázolása a soproni címer, amelyen a Boldogasszonyt mint Királynőt ábrázolták, aki fia, Jézus mellett trónol az égben a soproni városfalak felett…”

Az olajág a békességet jelképezi.

 

Határáttörés – Páneurópai Piknik


Hűség és szabadság! – hirdeti Sopron történelme a két legnemesebb eszmét. Hűségét Sopron kétszer is bizonyította, szabadság iránti vágyát azonban sokáig béklyóban tartotta a város határában meghúzódó vasfüggöny. A szocializmus alatt szögesdrót zárta körül a várost, mígnem jött az újabb fordulat, a Sopron környéki Pius-pusztán (Sopronpuszta mellett) 1989. augusztus 19-én.

Ennek a dátumnak és helynek az emléke sokak szívébe kitörölhetetlenül beleivódott. És a név: Páneurópai Piknik. A rendezvény ideje alatt több száz NDK-s állampolgár, keletnémet családok tömegei törték át a határt, és indultak meg a szabadságot jelentô Nyugat felé. Utólag nem nagy merészség az eseményt egy korszak lezárásának, s egy új kezdetének minősíteni. A vasfüggöny itt omlott le először – és végérvényesen. Ez tette lehetővé Európa újraegyesítését.

Hataratttores1250.jpg

Hatarattores2250.jpg

A határáttörés helyszínén – a Szentmargitbányára (St. Margarethen) vezetô út közelében – áll Melocco Miklós monumentális szoborkompozíciója, amely hazánkban az első olyan köztéri alkotás, amely a rendszerváltásnak állít emléket.

Sopron város története

 

Sopron Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A város a Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében fekszik. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek: Sopron a „kékfrankos fővárosa”. A város területe 16.906 hektár, lakóinak száma 57.210 fő.

Újkőkori, réz- és bronzkori leletek tanúsága szerint a terület az őskor óta lakott. Az észak-déli borostyánkőút és az ősi kelet-nyugati irányú távolsági útvonal metszésében a római korban egy Scarbantia nevű város állt. Fóruma a mai Fő tér helyén volt. A népvándorlás korában az egykor virágzó Scarbantia élettelen romvárossá vált, új település csak a honfoglalás után jött létre itt.

A IX –XI. század környékén a régi római városfalat kiegészítették és felépült a vár is. Ekkor kapta magyar nevét, Suprun nevű ispánjáról. A helyet 1153-ban már fontos várként említik. A vár köré szerveződő település a XIIII. században fejlődött várossá. Ennek jogi dokumentuma, a városi kiváltságokat tartalmazó szabadalomlevél a cseh-magyar háború idején született. 1273-ban II. Ottokár cseh király árulás következtében elfoglalta a várat. Annak ellenére, hogy Ottokár túszként magával vitte a város előkelőinek gyermekeit, Sopron 1277-ben megnyitotta kapuit IV. László király előtt, akinek így sikerült visszafoglalnia, ezért jutalmul szabad királyi várossá tette. Az oklevél fontos állomása volt a fejlődésnek, melynek eredményeképpen Sopron a XIV. századi Magyarország legfontosabb – ún. tárnoki – városai közé emelkedett.

 

kivaltsaglevel01.jpg

Sopron Szabad Királyi Város kiváltságlevele 1277

Copyright © 2002. Soproni Levéltár

 

Növekedését nem gátolták az oszmán háborúk sem. 1529-ben a törökök feldúlták ugyan a várost, ám az nem került török hódoltság alá. A megszállt területekről sokan menekültek Sopronba. A város így lassan a törököktől szabad terület központjává vált, melynek feladata az európai kultúra befogadása és közvetítése volt a három részre szakadt ország felé. Jelentőségét jelzi, hogy 1553-ban, 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben országgyűlést is tartottak itt. Sopron e mellett a reformáció magyarországi terjedésének egyik központjává is vált. 1557-ben már evangélikus líceum működött a városban, melynek szellemi kisugárzása a Dunántúl egészére kiterjedt. E szellemi erőt testesítette meg a város tudós polgármestere, Lackner Kristóf, aki 1604-ben megalakította az első magyar tudós társaságot. Sopron határ menti helyzetéből azonban nem csupán előnyök származtak. Bocskai hadai 1605-ben feldúlták a várost. A következő évtizedekben ezért a soproniak még jobban megerősítették városukat, új bástyák és városfalak épültek. A Rákóczi-szabadságharcot a város nem támogatta.

1676-ban hatalmas tűzvész pusztított Sopronban, amelyben a város nagyobb része leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, alakult ki a mai belváros és építették újjá a Tűztornyot is. A nagyjából egységesen barokk arculat nemcsak külsőségeiben tette újjá a várost. Életmód és kultúra terén a városépítészethez hasonlóan sokat lépett előre a XVIII. század idején.

 

081222 sopron vármegye (350 p).jpg

 

A következő században a magyar reformkor eredményei, és a korszak politikusi nagyságai segítették a továbblépést. A nagycenki birtokos, gróf Széchenyi István ösztönzésére épült meg a Dunántúl első vasútja, amely Sopront Bécsújhellyel és Béccsel kötötte össze. Mivel közel van a határhoz, a szabadságharcban Sopront korán megszállták az osztrák hadak. A szabadságharc után a város a Dunántúl egészére kiterjedő igazgatási hatáskörrel rendelkezett. Az ide települő adminisztráció is hozzájárult, ahhoz a fejlődéshez, mely a dualizmus korában hatalmas lendületet kapott és a millennium idején teljesedett ki. Sopron szépen fejlődött egészen a XX. század elejéig, bár – más nyugat-dunántúli városokhoz képest – fejlődése lelassult és gazdasági súlya csökkent.

 

hűség napja (900 p).jpg

 

1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A soproniak Magyarország mellett döntöttek, ekkortól hívják „a leghűségesebb városnak” (Civitas fidelissima). A szavazás napja, december 14-e – a Hűség Napja – azóta is Sopron és Magyarország ünnepe. A határok meghúzása, megyéje egy részének elvesztése komoly bajt jelentett a városnak, melyet azonban enyhített a selmecbányai akadémiai Sopronba költöztetése, és a két háború közötti korszak kiváló várospolitikája. Utóbbit Sopronyi-Thurner Mihály, a népszavazás magyar sikeréért legtöbbet tevő polgármester irányította, 1918-tól 1941-ig.

 

határ.jpg

A város és polgársága sokat szenvedett a II. világháborúban, 1944-45-ben több légitámadás is érte. A háború 1945. április 1-jén ért véget a városban és környékén. A háborút követően több kényszerintézkedés sújtotta Sopront. Német lakosságának jelentős részét kitelepítették. A vasfüggöny szomszédságában elkerülték a fejlesztések. 1950-ben elvesztette megyeszékhelyi rangját. Sopron kistérségi szerepkörét először járási székhelyként élte meg, majd ezek megszűnte után az egykori járásától kiterjedésben nem sokkal különböző, mintegy 40 település számára a középfokú ellátás központja lett.

Sopron és környéke – történelme során – több, egymást váltó, virágzó és hanyatló korszakot élt meg. A különböző korokban más- és másfajta gazdasági tevékenységek játszottak meghatározó szerepet. Sopron a XVI. században az ország egyik legnagyobb szarvasmarhapiaca és a német tartományokba irányuló borkereskedelem központja volt. A XVIII. században bekapcsolódott a Bécs és környéke felé irányuló gabonakereskedelembe, s egyúttal a sertéskereskedelem egyik fő központjává vált. A kereskedelem egészen a XIX. század közepéig virágzott. Az I. világháború után súlyos gazdasági helyzetéből a város a turisztikai és az üdülési lehetőségekkel, valamint a textiliparával talált kiutat.

A „vasfüggöny” Sopront és környékét nemcsak Ausztriától, de az ország vidékeitől is elkülönítette. Az elszigeteltség csak a ’70-es években kezdett oldódni. Bár a II. világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki, a város barokk arculatát sikerült megőrizni. A 60-as,70-es években a városban igen jelentős műemlékvédelmi munkálatok folytak, s a látványos eredmények, az elmúlt századok értékeit megőrző, hagyományápoló törekvésekért a város méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét. Sopron ma is a műemlékek városaként él a köztudatban. Budapest után az ország műemlékekben második leggazdagabb városa. A város jelképének tekinthető Tűztorony, a hangulatos Fő tér a barokk Szentháromság-szoborral, a Kecske templom, a Stornóház, Tábornok ház és a Fabricius ház – mind-mind az elmúlt évszázadok kiemelkedő építészeti remekei – és ez még csak töredéke a város műemléki értékeinek.

Sopron 1991-ben megyei jogú városi rangot kapott. E kiemelt „szerepkörnek” megfelelően a városi ellátások köre rendkívül széles. A nevelés-oktatási feladatokat az önkormányzat 5 bölcsőde, 14 óvoda, illetve tagóvoda, 6 általános iskola, és 6 középiskola fenntartásával látja el. Az oktatási intézményi ellátás sokszínűségét jelenti, hogy az önkormányzati intézmények mellett más fenntartók is működtetnek intézményeket, így a Nyugat-magyarországi Egyetem 2 gyakorló- oktató óvodát, 1 gyakorló szakközépiskolát, az evangélikus és katolikus egyházak 1 óvodát, 2 általános iskolát és három középiskolát. Országos beiskolázású a minisztériumi fenntartással működő Kertészeti Szakképző Iskola. A városban két magánóvoda is működik. A soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetemen Sopronban négy (erdészeti és faipari-, közgazdasági-, művészeti- és pedagógiai-) karon oktatnak. A város és 40–50 km-es vonzáskörzetének járó- és fekvőbeteg ellátásában kiemelkedő szerepe van a Soproni Erzsébet Kórháznak, amely egyben a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktatókórháza is. A soproni kórház a közelmúltban elindított egészségügyi reform keretében súlyponti kórház szerepkört kapott, amely hosszútávon biztosítja a magas színvonalú járó- és fekvőbeteg ellátást. A Soproni és Balfi Szanatóriumnak elsősorban a szív- és mozgásszervi betegségekben szenvedők gyógyításában, rehabilitációjában van fontos szerepe.

 

sopron latkepe.jpg

 

Sopron kulturális életét mindig a sokszínűség jellemezte. A városban 1991 óta újra működik önálló színházi társulattal a Soproni Petőfi Színház, amely Magyarország második kőszínházaként 1841-ben nyitotta meg kapuit. A „Magyar Művelődés Háza”-ként is ismert Liszt Ferenc Kulturális- és Konferencia Központ a Gyermek- és Ifjúsági Központtal együtt a legváltozatosabb rendezvénysorozatokkal, képzőművészeti és irodalmi értékek bemutatásával, zenei rendezvényekkel, ifjúsági programokkal szolgálja mind a város polgárainak, mind a várost felkeresők kultúra iránti érdeklődését.

Sopron művelődéstörténetében a zenekultúra mindig szilárd, erős út volt, amelyen biztosan gördült tova a „művészet szekere”. A XV. században a toronyzenészeknek jut meghatározó szerep, a XVII. század közepétől a színház zenés darabjait láthatta a közönség, az 1829-ben megalakult Soproni Zeneegyesület a szervezett polgári zenélés legfőbb fóruma lesz. Több híres zeneszerző is vendége volt a városnak: Liszt Ferenc, Goldmark Károly, Bartók Béla és Kodály Zoltán. A 60-as évek hagyományteremtő Soproni Ünnepi Hetek zenei programjai, a 80-as évek első felében induló Soproni Tavaszi Napok változatos zenei műsorokkal, a Fertőrákosi Barlangszínház nyári rendezvényeivel számos turistát csalogatnak a határ közeli városba.

Sopron képzőművészeti életét a szobrászat és a festészet neves művészei reprezentálják. A szobrászat emlékei közül a későbbi időszakokból ismertebbek Izsó-Mátrai Széchenyi szoborműve, Molnár Gyula Rákóczi mellszobra, Kisfaludi Strobl Zsigmond Hűségkapuja, Szakál Ernő Liszt reliefje, Csúcs Ferenc Lackner-szobra. A festők közül a korábbi korokból legjelentősebb Dorfmeister István. Az ő tevékenységének eredménye, hogy Sopron a barokk festészet dunántúli centrumává válhatott. A 19. századforduló évtizedeiben Stornó Ferenc a legismertebb, majd a később kibontakozó alkotók közül a Munkácsy-díjas Horváth Józsefet, Mende Gusztávot, Mühl Aladárt, Sterbenz Károlyt sorolhatjuk a legismertebb soproni festőegyéniségek közé. Az 1977-től kezdődően – kétévente – Országos Érembiennálét rendeznek Sopronban, amelyen soproni éremművészek – Sz. Egyed Emma, Renner Kálmán, Soltra E. Tamás – érmeivel is találkozhatnak az érdeklődők.

 

081222 soproni villamos 2 (350 p).jpg

 

Sopron gazdasági életében az 1980-as évek végéig meghatározó szerepe volt a könnyűiparnak, azon belül is a textiliparnak. A nagy múltú textil- és ruhaipari üzemek – Pamutipari Vállalat, Selyemipari Vállalat, Richards Finomposztógyár, a Soproni Ruhagyár és a Ciklámen Ruhaipari Szövetkezet – több ezer soproni és Sopron környéki lakosnak biztosítottak munkát. A textilüzemek mellett évtizedeken keresztül több jelentős vas- és fémipari vállalat működött Sopronban, amelyek közül jelentősebbek: a Vasöntőde, a volt AFIT (Autófelszerelési Vállalat), az ELZETT Zár- és Vasalatgyártó Vállalat. Az 1990-es évek elejétől kezdődő gazdasági átalakulás, az állami vállalatok privatizációja Sopron gazdasági szerkezetét is jelentősen megváltoztatta. A korábbi állami vállalatok a privatizáció következtében gazdasági társaságokká alakultak, részben szétdarabolódtak, tevékenységük átalakult, vagy megszűntek (textilgyárak). A fenti folyamat nem érintette a város gazdasági életében korábban és ma is jelentős Győr-Sopron Ebenfurti Vasút Részvénytársaságot és a Sörgyárat, sőt tovább fejlődtek. A törvényi szabályozás következtében a ’90-es évek elejétől kezdődően sok új, – elsősorban kis- és közepes – vállalkozás jött létre, amelyek között a hagyományos kiskereskedelmi üzletek és vendéglők mellett ma már számos ipari- és szolgáltatási tevékenységet végző vállalkozás működik. Napjainkban, a városban működő vállalkozások száma meghaladja a 8200-at. A gazdasági vállalkozások jelentős része a város két ipari parkjában: a Győri út mellett kialakult DK-i iparterületen és az Arany-hegyi Ipari- és Innovációs Parkban található. Az elmúlt időszakban több multinacionális cég bővítette üzlethálózatát Sopronban. Ezek a kereskedelmi hálózatfejlesztések több száz új munkahelyet teremtettek.

Sopron és térsége közlekedési kapcsolatainak szerepe az elmúlt években, valamint a schengeni határnyitást követően – elsősorban a közúti közlekedés területén egyre fontosabb. A vasúti összeköttetés Győr, illetve Budapest irányába, valamint Ausztria felé kedvező, a város és a térség tömegközlekedését biztosító autóbusz közlekedés megfelelő. A közúti közlekedésben két, az országos közúthálózathoz csatlakozó főútvonal érinti Sopront: a 84-es számú főút a Balaton irányába, míg a 85-ös számú főút a Sopron és Győr közötti településekkel biztosítja a közúti kapcsolatot. A két főút forgalma az elmúlt évtizedben, jelentős mértékben megnőtt, amely mára már – elsősorban a 85. sz. út – a szűk áteresztő kapacitáson kívül a közlekedés biztonságát is kedvezőtlenül érinti. Az egyre növekvő gépjármű forgalom biztonságos levezetését, a közlekedés gyorsítását szolgálja a Pereszteg – Sopron között tervezett, a várost elkerülő gyorsforgalmi út megépítése. Sopron közúthálózata – az elmúlt évek útkorszerűsítései ellenére – sem az utak műszaki állapota, sem az egyes városrészek közötti közlekedési kapcsolat szempontjából nem megfelelő. Főként a város bevezető útja, a Győri út és a Csengery utca személy- és tehergépjármű forgalma sokszorozódott meg az elmúlt években. A közúti kereszteződések forgalmát a közelmúltban épített körforgalmak viszonylag gyorsan levezetik, azonban az északi- és nyugati városrészekkel az összeköttetés nincs megoldva (Jereván lakótelep – Somfalvi út – Ágfalvi út). Nehezíti az egyes városrészek közötti zavartalan áthaladást a vasútvonal, pontosabban a vasút és a közúti kereszteződés kiépítettségének hiánya, pl. a Kőszegi úton. E probléma megoldására a város – a GySEV Zrt-vel együtt – már eredményes uniós pályázattal rendelkezik. A közlekedés helyzete – utak állapota, parkolási lehetőségek – jelentős hatással van a város idegenforgalmára, a turizmus fejlődésére is.

A város gazdag műemlékekben, látnivalókban; kulturális és zenei rendezvényei az országhatárokon kívül is ismertek. A város szállodái, panziói, a vendéglátás sokszínű kínálata a bel- és külföldi turisták igényeit jó színvonalon elégítik ki. A határon átvezető utak megnyitása nemcsak a város, hanem a magyar-osztrák határ menti „kerékpár-turizmus” fejlődését is szolgálja a Sopron-Ágfalva, Sopron-Fertőrákos, és a Fertő-menti települések között kiépült kerékpárutak. Az elkövetkező években, a konferenciaturizmusban rejlő, eddig még ki nem aknázott lehetőségekkel és az ehhez szükséges feltételek megteremtésével tovább növekedhet Sopron vonzereje.

 

Dr. Tóth Imre PhD.

történész<